Titoktartásból jeles

Miután kipihentük magunkat a téli szünetben és visszatértünk az iskolába, közös fába vágtuk a fejszénket, tanárok és diákok. Két hét volt hátra a félévig. Január 20-áig, amikor szeretett Igazgatónőnk utoljára lépi át az iskola küszöbét, hogy megtartsa az utolsó matematika óráját a 8. osztályban.
Elsőtől a nyolcadikig, minden osztállyal lopva kerestük az alkalmat, hogy meglepetést szerezzünk. Nagy izgalommal tanultuk a nyugdíjba készülő pedagógusunknak költött búcsúdalokat, mellyel kedveskedni szerettünk volna. A szervezés, hogy hol, mikor, melyik osztállyal énekeljünk, de mégis „hallhatatlanul”, nehogy az iskola falai zengjenek tőlünk, sokszor nagy fejtörést okozott. Mégis élveztük, szurkoltunk és utólag bevallottuk néhány füllentésünket is a cél érdekében. Néha mulatságos helyzeteket is megoldva készült tanár, diák és az iskola valamennyi dolgozója közösen.
Eljött a nagy nap. A meglepetés tényleg igazi meglepetés lett! Elbúcsúztunk. A dalok, a versek, a köszöntők, a sok virág mind Igazgatónőnkhöz kerültek, méltó helyükre. A legszebb a nehéz percek mellett mégis az összetartás volt, hogy a titok a végső percig titok maradt. A Zsirai Általános Iskola minden tanulója és dolgozója kiérdemelte a jeles osztályzatot.

„Sok nyugdíjas napot vígan megérhess,
napjaidat számlálni ne légyen terhes!”

„Mai napon elbúcsúzunk, köszönetet zeng az ajkunk,
hálásak vagyunk az együtt töltött évekért.”

Főmenü

Információk

Iskolánk Pénz7 iskola

Ki olvas minket

Titoktartásból jeles